IC

Ranch

Meglepetés magazin XIII. évfolyam, 19. szám

 

2008.05.08. / Írta: Virág Márton

 

A teljes cikk:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Szentesen egy állatorvos Istenes Doktornak hívták, aki tudása, szakértelme miatt messze földről megkerestek a gazdák. Lehetett farkasordító hideg, fújhatott a dermesztő szél, eshetett hó, vagy eső, ő akkor is útra kelt, hogy segítsen a beteg állatokon.

 

Egyedül Csilla tudta megülni a csődört.

A gazdák lassan hátaslovat is adtak a doktornak, mert a kocsi tengelye nem bírta az úttalan utakat. Ilyenkor vele ment a kislánya, Csilla is, büszkén feszített a nyeregben az apja előtt.  Istenes Csilla édesapja már nem él, de a régi közös lovaglások emléke örökre elkiséri őt. "Kamaszlány lehettem, amikor a téesz méneséből választhattam magamnak egy hátaslovat - meséli Csilla. - Akkoriban egy kismotorral jártam, a hangját már messziről felismerte a csődör. Ilyenkor elkezdett veszettül nyeríteni és dobogni az istállóban, a gondozók pedig - akik még semmit sem hallottak a robogó zajából - azonnal tudták: mindjárt megérkezem."A szilaj csődör Csillán kívül senki mást nem tűrt meg a hátán. Egyszer a téeszelnök megfeledkezett erről, és felültetett rá egy öltönyös díszvendéget, aki váltig hangoztatta: majd ő megüli a csődört. Amikor két ember kivezette a lovat, alig tudták megtartani. Addig nem is volt baj, míg két oldalról a szárral tartották az állatot, amint elengedték, A ló rögtön hátraharapott, az öltönyös pedig úgy ugrott le a nyeregből, mintha tűz égette volna meg.Máskor befogták a csődört egy szekér elé, de az úgy rúgta szét a fogatot, hogy szanaszét röpködtek a szilánkok. De ha a kislány ült a hátára, úgy viselkedett, mint egy kezes bárány.

Összetakarította a ló árát

Csilla –ahogy annakidején az édesapja is – egész Szentesen nagy becsületnek örvend. A lány előbb matek-fizika szakos tanárként dolgozott Budapesten, majd kiment külföldre házvezetőnőnek ahol családoknál főzött, mosott, takarított.

„A főváros rideg volt nekem és büdös, a tanári fizetésemből sehogy sem éltem meg. Ezért Németországban vállaltam munkát. Ott láttam először az alacsony, kicsit tömzsi, nagyfarral megáldott westernlovat, amit négyszáz méteren a világ leggyorsabb paripájaként emlegetnek. Elámultam, mennyire gyors, szófogadó és barátságos állat. Eldöntöttem, hogy hazahozok egyet. Azért gürcöltem, hogy nekem is legyen egy westernlovam. Amikor Kessyt hazahoztam Szentesre, a szomszédok kíváncsiak voltak a világ leggyorsabb lovára. Akadt, aki igazi versenylovat, egy angol telivért vezetett le az utánfutójáról, hogy megmérkőzzön Kessyvel. De az én lovacskámnak nem akadt ellenfele, négyszáz méteres pályán mindenkit lenyomott, mint a bélyeget.”

Csilla ma a város szélén egy csodálatos birtokon él tíz western lovával és a kedvesével, Filipsz István állatorvossal. A lány csak ranchnak hívja a helyet, mert szerinte a tanya az emberek tudatában egyet jelent az elmaradottsággal. De sokan nézték bolondnak őket, amikor az egykori kukoricáson a kerítés építésével egyszerre fél ezer fát ültettek.

 

István ma is tud meglepetést okozni

Ugyanők ma már irigykednek, mert Csilláék olyan környezetben élnek, amire hiába vágynak. Igényesen felépített, tágas házukban minden a lovakról szól. Amerre nézünk, kerámiák, trófeák, díjak köszönnek vissza. Ugyanis a lány és kedvese bemutatókra, versenyekre jár, és jószerivel minden díjat hazavisz.

„Istvánban először az tetszett meg, hogy nem olyan balfék, mint a többi állatorvos, akikkel korábban találkoztam. Akik nem értettek az állatokhoz, István viszont szakértelemmel nyúlt hozzájuk. Nem is csoda, hiszen az egyetemet színjelessel végezte. Az első pillanattól felnéztem rá a szakmai tudása és a becsületessége miatt. Több, mint tíz éve vagyunk együtt, de még mindig tud nekem meglepetést okozni. Most például István megtanult főzni, levesekben már lekörözött, de imádom a sültjeit és a magyaros ételeit is.”

Csilla és István lovainak híre a világ végére is eljutott. Coco nevű ménjük ötször nyerte el a legszebb lovak közül is a legszebbnek járó Grand Champion díjat, amit amerikai szakemberek ítélnek oda. Volt olyan kereskedő, aki tizenöt millió forintot ígért Cocoért, de Csilláék nem adták. Náluk a ló is családtag, így Coco élete végéig velük marad.

Virág Márton

Megjelenésünk a médiában

Meghívás Debrecenbe az Agrártudományi Centrum Állattenyésztéstudományi Intézet  "Ménesgazda" képzésére

Dr. Mihók Sándor egyetemi tanár, tanszékvezető meghívására ellátogattam az egyetem ménesgazda képzésére.

A ménesgazda képzés célja egy átfogó ismeretanyag elsajátíttatása a lótenyésztés, a lovassportok és a lóval való valamennyi foglalatosság terén.

A hallgatók minden egyes lovas sportágról tájékoztatást kaptak, így a ma már hivatalosan is elismert westernlovaglásról is. 

 

Így adódott lehetőségem a hallgatókat a westernlovaglás múltjával, kialakulásával, legfontosabb jellemzőivel és természetesen mai versenyszámaival megismertetnem.

 

Elvittem magammal egy reining nyerget, egy western kantárt és egy csomó féle western zablát, hogy a tanulók a valóságban is megnézhessék, hogy milyen is egy igazi western felszerelés.

 

Az előadásomat diavetítéssel próbáltam színesebbé tenni.

 

Hálás közönségre találtam, mert kivétel nélkül minden hallgató tudásszomjasan itta szvaimat. 

2008

2008

Délvilág napilap

64. évfolyam, 77. szám 2008.04.02. / Írta: Blahó Gabriella

2008

Szentesi Civil TV

2008.07. Riportot készített velünk a szentesi Civil TV

Meghívás az RTL klub reggeli műsorába

2008. július 11-én, reggel ½ 8 után.

2008

2008