IC

Ranch

Ha itt a forróság!

 

 

Bár a meteorológusok másként gondolják, én mégis csak úgy tapasztalom, hogy az utóbbi időben egyre szélsőségesebb az időjárás világszerte - így hazánkban is.

A nyár bővelkedik a nagyon meleg száraz időszakokban. A hőségriadók manapság már nem ritka események.

Az erős napsugárzásnak és a vele járó melegnek káros következményei lehetnek a lovak számára:

Ezek a kiszáradás, a hőguta vagy a napszúrás, valamint a napsugárzás hatására kialakuló különböző bőrgyulladások, és a túlszaporodott külső élősködők okozta ártalmak.

 

A verejtékezés okozta kiszáradás kialakulhat erős megterhelés hatására átlagos időjárási körülmények között is, de eddig ez szinte csak a távlovagláson résztvevő lovaknál jelentkezett.

Ma, a nagy melegben ez a bántalom akár egy kevésbé megerőltető tereplovaglás, vagy edzés  után is jelentkezhet, illetve a szabadban tartott állatok esetében is, ha nincs árnyék és elegendő friss víz a számukra.

A kiszáradás (dehidratió) esetén gyakorlatilag folyadékvesztés okozta enyhébb-súlyosabb perifériás keringési zavarról, shock-ról van szó, amely enyhébb esetben étvágytalansággal, a munkaképesség romlásával, súlyosabb esetben súlyos keringési zavarral, vagy akár elhullással is járhat. A veszély a hőség vagy megerőltetés esetén a legnagyobb, mivel ekkor a ló  egyetlen  hőleadó funkciója különös megterhelésnek van kitéve. A verejtékezés ez egyetlen módja a lovaknál, hogy csökkentse testhőmérsékletét. Egy négy-öt órás túra során a ló verejtékkel történő folyadékvesztesége minden további nélkül elérheti akár a 30-40 literes mennyiséget is. A helyzet akkor válik kritikussá, ha ló a testtömeg 10 % -át kb. 50 l folyadékot veszít. 

A megelőzés tekintetében az alapvető szabály az, hogy a víz itatással könnyen és gyorsan pótolható, de az elektrolitokkal más a helyzet. A ló legnagyobb víz és elektrolit raktára a vastagbél, ezért a különböző emésztési zavarokkal küzdő lovak extrém módon kitettek a kiszáradás veszélyének. A versenylovaknál a cél nem a verejtékezés során elvesztett elektrolitoknak és a víznek a megterhelés (pl. verseny) utáni pótolása, hanem annak kialakítása, hogy a ló elegendően nagy elektrolit és víz tartalékkal rendelkezzen, amit a verseny közben fel tud használni. Ezért nagy melegben nemcsak a víz, hanem az elektrolitok pótlására is törekedni kell. Ennek eszközei a nyalósók és a speciális elektrolitkiegészító készítmények. A legelőn tartott lovaknál a folyamatos , jó minőségű és elegendően hideg víz biztosítása a legfontosabb.  

Ha kiszáradásra gyanakodunk, akkor ennek fennállását az un. bőrredő-próba segítségével állapíthatjuk meg: fogjunk össze két ujjal egy kis bőrt  ló válla környékén úgy, hogy egy kis ránc képződjön. Engedjük el, és nézzük az órát: ha három másodpercnél hosszabb idő szükséges a bőr kisimulásához, ez arra utal, hogy túl kevés folyadék van a szövetekben, tehát a ló folyadékhiányos.

           

A hőguta esetén a szervezetben egy szabályozatlan „láz” alakul ki, bár ez a megfogalmazás szakmailag nem pontos. Az állatorvosok akut hőtolulásnak is neveznek a kórképet, mert ez jobban kifejezi a betegség lényegét: a szervezet nem képes hőt leadni.  Ennek az oka általában a magas hőmérséklet és a magas páratartalom egyidejű fennállása. Ha ebben a környezetben a ló megerőltető munkát végez, akkor a verejtékezéssel nem képes az izommunka során keletkező felesleges hőtől megszabadulni. Mivel a környezet nedvességtartalma is magas, így nincs lehetőség a verejték megfelelő mennyiségének elpárolgására. Ekkor a ló ugyan verejtékezik, de a szervezet nem tud lehűlni. A hőguta mellett néhány óra alatt képes a ló a folyadékvesztesége miatt kiszáradni is.

A túlzsúfolt, rossz szellőzésű istállókban is megrekedhet a meleg és hőguta így is kialakulhat. Ha a ló órákon át a tűző napon lévő lószállítóban utazik vagy a napon áll, ugyancsak felléphet a hőguta: ezeken a helyeken a hőmérséklet akár az 50 Celsiusfok fölé is mehet.

Amint a tünetek megjelennek a hatékony beavatkozásra csak néhány óra áll rendelkezésre. Amíg a lónál csak enyhébb tünetek jelentkeznek (bágyadtság, mozgászavarok, felületes légzés, a szívfrekvencia emelkedése stb.), akkor a szakszerű kezelés után a ló tökéletesen gyógyul. Ha az idegrendszeri tünetek elhatalmasodtak (izgatottság, görcsök, esetleg tudatvesztés), akkor a ló túlélési esélyei már igen rosszak. Általánosságban, ha a ló testhőmérséklete tartósan 42 Celsius fok fölé emelkedik, akkor a ló menthetetlen és órákon belül elpusztul. Előfordulhat azonban az is, hogy a betegség lezajlása után csak hetekkel jelentkeznek idegrendszeri problémák, ezek az agykárosodás késői jelei és nagyon kedvezőtlen a kimenetelük.

 

A napszúrás, a fejet érő erős, közvetlen napsugárzás hatására alakul ki. Erre akkor van esély, ha például a ló hosszú időn keresztül a tűző napra van kikötve és nem tud árnyékba állni. Ekkor az agy gyakorlatilag „túlmelegszik”, a keringést és a hő-háztartást szabályzó agyi központok a kialakuló agyi ödéma hatására először csak funkciójukban károsodnak. Ha az ilyen ló nem kap idejében megfelelő kezelést, akkor az agy károsodása visszafordíthatatlan és a ló a hőgutához hasonló tünetekben elpusztul.

             

A bőrelváltozás elsősorban a gyengén pigmentált bőrű lovaknál és elsősorban a színes fajtáknál jelentkezik (pinto, paint horse, appaloosa). Ez az igen makacs és nehezen kezelhető betegség a nap UV sugárzása hatására alakul ki, de megfelelő lótakarók, védőkrémek alkalmazásával hatékonyan meg lehet előzni kialakulását.

             

           

Etetési és itatási szabályok, amelyekkel a tartós megterhelés alatt álló lovaknál a folyadék és az elektrolit veszteség következményeit csökkenteni lehet.

1.    A munka megkezdéséig a ló előtt folyamatosan legyen ivóvíz azért, hogy a folyadékraktárak, pl. a vastagbelek fel legyen töltve a megterhelés előtt.  Akár néhány órás vízmegvonás is a teljesítmény rovására mehet. 

2.    Ha tudjuk, hogy lovunkat megerőltető munkának fogjuk kitenni, akkor kerüljük a fehérjében gazdag takarmányok (pl. lucerna) etetését, mert ezek a szervezetben vizet kötnek meg, és így csökken a szervet „mobilizálható”, tehát verejtékezésre igénybe vehető víz mennyisége. 

3.    A munkát végző lovak előtt mindig legyen nyalósó, mert az elvesztett verejték nátriumban és kloridionban gazdag. Ez a pótlás és a tartalékok feltöltésének legegyszerűbb formája.

4.    Lehetőség van a munka előtt az abrakkal kiegészítő elektrolit és konyhasó bevitelre is. Ez a nagyteljesítményű lovaknál bevett gyakorlat. Erre a célra hazánkban is nagyszámú készítmény áll rendelkezésre.

5.    A munka előtti etetés időpontja fontos a víz és az elektrolitok szervezetbe épülése szempontjából. Ha a lovat a tervezett munka előtt 3-4 órával etetik, akkor a legoptimálisabb a takarmányban lévő víz és elektrolitok hasznosulása. 

6.    Az etetett széna mennyiségének enyhe növelése a ló tartalék-vízkészletét növeli lehet. A széna etetés egyébként is növeli a vízfelvételt valamint minden 1 kg széna 3 kg víz megkötésére képes a vastagbélben. A víz (és az elektrolitok is) innét, igény szerint, szinte azonnal fel is szívódik és hasznosul.

 

Természetesen ha a lovunk már dehidrálttá vált, akkor törekedni kell a mielőbbi folyadékbevitelre és ló hűtésére, hogy ne a további verejtékezéssel távozzon a hő a szervezetéből. Ezt az állatorvos hideg izotóniás infúziók adásával oldja meg. Ha nem is kell állatorvosi beavatkozás, a lovat az itatóvízbe feloldott elektrolit-pótló készítményeket kell itatni.

Alapvető fontosságú, hogy a nagyfokú kiszáradáson vagy a hőgután átesett lónál fokozott figyelemmel kell lenni a szövődményesen jelentkező emésztőszervi és pata betegségek korai felismerésére. A leggyakoribb szövődmény a savós patairha-gyulladás és a vastagbél-obstipáció.

 

A cikk folytatásában a külső élősködők okozta okozta problémákról lesz szó.

Dr. Filipsz István Lógyógyász Specialista (=lovas szakállatorvos) újságokban (Cavallo, Lovas Élet, Lovas Nemzet, ...) és egyéb kiadványokban megjelent írásaiból: