IC Ranch

Egyszerűsített mobilra optimalizált változat

HÍRES, MEGHATÁROZÓ FOUNDATION (ALAPÍTÓ) QUARTER HORSE MÉNEK

 

Bár a "Fondation quarter horse" írásban már leírtuk a „foundation” szójelentését, hagy idézzünk fel röviden újra Franke James amerikai író szavai által:

 

„Nehéz meghatározni a „Foundation Quarter Horse” pontos jelentését, viszont könnyű azt felismerni. …..

 

A szótár szerint a „foundation” szó jelentése: „alap, amelyre a többi rész építkezik”.

 

Nos, ha végiggondoljuk, az állítás megállja a helyét, ugyanis kétség sem fér hozzá, hogy az olyan lovak, mint „King”, „Joe Hancock”, „Driftwood”, „Poco Bueno” és a többiek, - akik mára mind az AQHA Dicsőségek Csarnokának* tagjai - alapként szolgáltak, amelyre a mai quarter horse fajta építkezett.

*Dicsőségek csarnoka, vagyis a Hall of Fame = Ide kerülhetnek be azok a lovak (és emberek is),  akik kimagasló teljesítményeikkel, eredményeikkel hozzájárultak a qh fajta hírnevének öregbítéséhez. Lásd a képet lent!

(Lásd: https://www.aqha.com/Museum/Explore/Hall-of-Fame.aspx)

 

A „Foundation Quarter Horse” azonban ennél többet jelent. Történeteket, átitatva történelemmel; gazdagítva legendákkal; és tele tűzdelve színes egyéniségekkel.

 

Röviden: A „Foundation Quarter Horse” igazi segítőtárs a hétköznapi munkákban és a tulajdonos büszkesége a hétvégi versenyeken.”

 

Az 1940-ben megalapított AQHA, 1941-ben létrehozta a Méneskönyvét (a Stud Book-ot).

A Méneskönyv első 19 ménjét hívjuk ma „Méneskönyv alapító mének”-nek.

Rajtuk kívül több, őket követő – szintén alapítónak számító – „foundation mén” volt, amely hatása a fajta létrejöttében esszenciális volt. A következőkben itt most az alapító mének közül csak a legmeghatározóbbakat, legismertebbeket tudjuk bemutatni, azok közül is főleg azokat, akik szerepelnek a Hírességek Csarnokában is.

Hírességek csarnoka, vagyis a Hall of Fame /USA
Az AQHA 19  „Méneskönyv alapító ménje”:

Wimpy P-1,  Rialto P-2,  Joe Reed P-3,  Joe Bailey P4,   Chief P-5,  Oklahoma Star P-6,  Columbus P-7,  Colonel P-8,  Old Red Buck P-9,   Old Jim P-10,  Sheik P-11, 
Cowboy P-12,  Waggoner’s Rainy Day P-13,  Old Red Bird P-14,  Brown Possum P-14,   Whiskaway P-16,  Little Richard P-17, Yellow Boy P-18,   Tomate Laureles P-19.  
(A „P” előtag itt permanent-et jelent, vagyis állandót, jelen esetben alapítót)
WIMPY P-1 (1937-1959)
Wimpy, vagy regisztrált nevén Wimpy P-1; májsárga mén; Solis (Old Sorrel-től) x Panda (Old Sorrel-től).
Wimpy a King Ranch-on látta meg a napvilágot dél-Texas-ban, 1937-ben. Tulajdonosa, Kleberg úgy döntött, hogy bemutatja a mént halter*-ban az 1941-es Fort Worth-i kiállításon. Érdekesség, hogy a verseny fődíja az egyes regisztrációs szám volt az akkor létrejövő AQHA Méneskönyvben. A szemlét Wimpy nyerte meg, így lett ő a Méneskönyv első tagja.
Később mind a 174 csikója regisztrálva lett, amelyből 34 versenyzett is. Sajnos ekkor még nem pontozott az AQHA, így kevés adat maradt fenn róluk.
Az AQHA Amarillo-ban (Texas) lévő központi épülete előtt 1961 óta Wimpy bronz szobra található. Őt 1989-ben felvették a Hírességek Csarnokába,
*halter = tenyészszemle, küllemi bírálat
LEO (1940-1967)
Sárga mén; Joe Reed II (Joe Reed P-3-tól) x Little Fanny (Joe Reed P-3-tól)
Erős csontozatú, rövid hátú, kifejezett izomzattal rendelkező ló volt, mindkét ágon race horse* felmenőkkel. Leo olyan lenyűgöző ló volt, amely megfelelt a race horse tenyésztők sokat idézett alapelvének: „Párosíts sebességet a sebességhez”. Leo azon sprinterek legjobbja lett, amely valaha is élt Oklahomában. Amellett, hogy Leo nagyon gyors volt, tökéletes testfelépítéssel is rendelkezett, és emellett örökölt egy nagyon fontos tulajdonságot is: a remek természetet. Versenyévei után tulajdonosa lánya lovagolta és bárki tudta kezelni.
Pici mén volt, mindössze 145 cm-es marmagassággal; tenyésztője elmondása alapján csikóként már felnőtt ménnek nézett ki, és ezt a kinézetet meg is tartotta egészen felnőtt koráig.
Leo szinte mindegyik csikója örökölte komoly izomzatát és méreteit, ritka volt a telivéres kinézetű egyed, holott ő maga nagy százalékban angol telivér volt.
22 startjából 20-at egymás után nyert meg.
554 regisztrált csikója közül 24 AQHA bajnok lett, 69 halter pontszerző, 46 performance pontszerző, 370 versenyló, 4 világbajnok race horse. Csikói össznyereménye $ 605.882.
Leo minden versenyágban otthagyta „patanyomát”: cutting** és reining*** versenyszámokban Colonel Freckles, Peppy San, Leo San, Mr San Peppy által; lánya, Flit a hordókerülő lovak egyik dinasztiájának megalapítója; Zippo Pine Bar pleasure mén szintén Leo leszármazottja; ahogy az Impressive nevű halter mén is; de találunk western riding, trail, hunter under saddle és working cowhorse western versenyszámokban is világbajnokokat Leo-tól. King lányaival keresztezve pedig egyenes út vezetett a győzelemhez!
Gyakorlatilag minden alkalommal, mikor egy teljesen átlagos származású kancával párosították, a párosításból vagy race horse született, vagy egy későbbi remek tenyészkanca. Csikóiban megmaradtak azok a tulajdonságok, amelyeket a Qh tenyésztők a fajtára jellemző kivételes tulajdonságoknak tartottak, és ehhez adta még hozzá tehetségét és szilárdságát. Hatással volt a Paint horse és Appaloosa fajtákra is. Méltán kapta az elismerő első helyet az AQHA ménjei között a bajnok-leszármazottakat illetően. Ezért lehetett egy több, mint 50%-nyi telivér vérhányadot tartalmazó ló alapító mén!  1989 óta ő is szerepel a Hírességek Csarnokában
* race horse= galoppon futó rövidtávos versenyló
** cutting = western versenyszám, marhaleválasztás
***reining = „western-díjlovaglás”
 
KING (1932-1958)King, vagy regisztrált nevén King P-234; pej mén; Zantanon x Jabalina (Zantanon, Little Joe fia, híres race horse örökítő mén volt.)
Eredeti neve Buttons volt, amelyet második tulajdonosa Byrne James felesége változtatott meg King-re, mert szerinte a lovának olyan kisugárzása volt, mint egy királynak, a quarte horse-ok királyának.
1937-ben került King harmadik, egyben utolsó tulajdonosához Jess Hankinshoz, ahol családtagként kezelték. 26 éves korában ért véget az élete, szívrohamban pusztult el.
King egy nagyon különleges ló volt, tökéletes testfelépítéssel és jellemmel. Barátságos, együttműködő és rettenetesen atletikus mén volt. Hankins mondása volt: „Minden gyerek, akinek valaha is volt köze lóhoz, el tudja Kinget lovagolni.”
658 csikója született, ebből 35 race horse, 17 győztes, 44 győzelem, 12 ROM (Register of Merit). 183 show ló, 104 halter pontszerző (1088 pont összesen), 107 performance pontszerző (2061 pont összesen). 20 AQHA bajnok csikója lett. 4 legendás fia: Poco Bueno, Royal King, Beaver Creek és Hank H.
Ő maga nem versenyzett, ranch körüli munkákra és tenyésztésre használták. Veleszületett tehetségét és atletikusságát bármilyen kancára téve is tovább örökítette. És nem csak közvetlen leszármazottaira, hanem még negyed, ötöd íziglen is. Ez tette őt halhatatlanná.
Larry Rose reining tréner szerint: Ha King nem született volna meg, még mindig a sötét középkorban járna a qh lótenyésztés.
Mark Twain legendás mondása után, miszerint „Ha nem lehet szivarozni a Mennyországban, akkor nem is megyek oda”, sok lovas ember vallja: „Ha nincs King egy ló felmenői között, akkor azt nem is akarom lovagolni!”
 
POCO BUENO (1944-1969) sötétpej mén; King P-234 x Miss Taylor
Pine Johnson tréner és Poco Bueno akkor találkoztak először, mikor Pine Johnson dolgozni ment a Three D Stock Farm-ra. A farm tulajdonosa Paul Waggonner volt. Pine Johnson egy feladatot kapott, és az az volt, hogy lovagolja Poco Bueno-t. Amikor kivezették elé a mént, Pine elmondása szerint az olyan erős és hatalmas izomzattal rendelkezett, hogy nem nagyon hitte, hogy ekkora izomzattal valaha is komoly versenyteljesítményű ló lesz majd belőle. Tévedett!
Poco Bueno-nak a marhához való érzéke vele született képessége volt; olyannyira gyors volt, hogy Pine – aki még sosem esett le lóról – munka közben egyszerűen lefordult róla. Poco Bueno-nak köszönhető a mai cutting versenyek lovaglási stílusa: kapaszkodás a nyeregszarvba. Ezt Poco Bueno lovasa, Pine Johnson honosította meg. Pine így meséli el a történetét…: „Sosem gondoltam, hogy cowboyos dolog lenne kapaszkodni. Mégis úgy gondoltam, hogy a nyeregszarvat többek között ezért rakhatták oda a nyeregre. Így mikor Poco Bueno a marha után fordult, megkapaszkodtam, amennyire csak bírtam, hogy rajta maradjak. Még így is sokszor azt éreztem, hogy a lábaim a fejem felett repkednek. … Sosem tudtam Poco Bueno-t szárral irányítani. Annyira gyors volt, hogy nem volt rá időm! Még akkor sem lett volna, ha már előző nap elkezdem! Egyszerűen el voltam foglalva azzal, hogy fent maradjak a hátán.”
Poco Bueno annyira tehetséges volt, annyira erős és gyors ló, hogy a fordulásoknál egyszerűen odafagyott a földhöz és sosem csúszott meg. Jellegzetes módon fordult a marha után, úgy, ahogy kevés ló tette rajta kívül: mintha leguggolt volna, meghajoltak a lábai, és ez hatalmas erőt adott neki a mozdulathoz; de sosem ugrott, mint sok más - szintén remek - cutting ló. Nagyon puhán indult a borjú után, szinte repült.
25 évesen hunyt el. Tulajdonos, E. Paul Waggonner végrendeletében külön kitért arra, hogy lovát hogyan temessék el. Azt kérte, hogy álló pozícióban, a Ranch bejáratánál a 283-as számú Texas főút mellett legyen eltemetve. Ma is egy négytonnás sírkő jelzi nyughelyét, amelyen neve, képe szerepel és az írás: „Bajnok és Bajnokok Apja”. Poco Buenot 1990-ben vették fel a Hírességek Csarnokába.
405 regisztrált csikójából 222 volt performance ló. Legsikeresebb csikói Blackburn kancák keresztezéséből születtek. Leghíresebb utódai: Poco Stampede, Poco Tivio, Poco Lena, Poco Mona, Poco Bob, Poco Dell és Poco Pine.
 
JOE HANCOCK (1923-1943)sötét pej mén; John Wilkins x Percheron félvér kanca (Anyai nagyapja Ralph Wilson Horse egy fekete percheron* volt.)
Percheron* Normand (Fr) nehéz, de elegáns, könnyen kezelhető hidegvérű fajta. Japánban a legkedveltebb lófajta.
Lásd a képet jobbra lent!
Joe Hancock tulajdonosa, John Jackson Hancock 35-40 kancával rendelkezett, amelyből 5-6-ot rendszeresen egy kisebb Percheron ménnel fedeztetett. Az egyik ilyen párosításból született egy sötétpej méncsikó, amelyet éves korában elvittek ivartalanítani. Az állatorvos ránézett a csikóra, majd így szólt: „John, én már jó néhány lovat kiheréltem, és még fogok is, de azt mondom, hogy ezt hagyjuk, mert ez nagyon jó!” John egy percig gondolkodott, majd azt válaszolta: „Vegyük le a béklyót róla.” Ami azt jelentette, hogy a csikó mén maradhatott.
És milyen jól döntöttek! A mén megkezdte a ranch körüli munkákat a marhákkal, majd John kíváncsiságból elküldte Oklahomába a versenypályára, megnézni, hátha van benne némi sebesség is. A mén felvezetőjétől megkérdezte a versenytitkár a ló nevét, majd ezt a választ kapta: „Nincs még neve, de egy Hancock nevű férfi a tulajdonosa. Írja csak Joe Hancock-nak”.
Joe Hancock éveken át versenyzett páros versenyekben - ahol egyszerre csak két ló versenyzett párhuzamosan.  A legendák szerint nem volt ellenfele ezer méteres távon. De mivel az AQHA csak később, 1940-ben alakult meg, így sajnos hivatalos eredmények róla sincsenek feljegyezve.
Joe Hancock után, mint a „6666 Ranch” főállású fedezőménje után, 155 regisztrált csikó született, ebből 7 az AQHA Race ROM (=Register of Merit) kitüntetettje, kettő pedig Performance ROM (ők: Brown Joe Hancock és Red Man)
A farmerek között annak idején az a mondás járta: Addig nem is tudod mi az a lovaglás, míg nem ülsz Hancock-lovon! Utódai főleg ropingban és egyéb marhás számokban jeleskedtek, és természetesen a ranch körüli munkákban, főleg marhák mellett.
1992-ben vették fel a Hírességek Csarnokába.
2007-ben a Western Horseman magazin a „top tíz ranch horse vérvonal” előkelő harmadik helyét szavazta meg számára.
 
JOE REED II (1936-1964)Májsárga mén; Joe Reed P-3 x Nellene, 985-es regisztrációs számot kapta az AQHA Méneskönyvében.
Több mint 50%-ban angol telivér volt. Egy sérülés következtében nem tudott race horse-ként hosszú karriert befutni, ellenben három olyan tulajdonsággal bírt, amely aztán később halhatatlanná tette nevét: bátorság, sebesség és szív.
Csikóként szögesdrótba lépve hosszú pihenőre kényszerült, így először csak hétéves korában tudott rajthoz állni. Tulajdonosa, Bert Wood elmondása alapján „vannak lovak, amelyek száguldásra születtek. Joe Reed II ilyen volt. Mindegy volt, mennyi idős és milyen sánta; azt tette, amire született.” Első versenyét fél lóhosszal, a másodikat kettővel nyerte. Harmadik versenyét is szintén megnyerte, legyőzve a nagyszerű versenylovat, Clabber-t (negydmérföldes bajnok mén volt) úgy, hogy egy sérülés következtében a futam alatt már vérző lábbal futott. A három győzelem 1942-1943 World Champion Racing Stallion címet is meghozta Joe Reed II-nek.
A sérülés következtében Joe Reed II versenykarrierje itt véget ért és tulajdonosa tenyésztésbe vette. Cutting, roping és versenylovak születtek tőle; leghíresebb fia Leo.
Joe Reed II 1994-ben került be a Hírességek Csarnokába.
 
PETER MCCUE (1895-1923)Sötétpej mén; Dan Tucker x Nora M angol telivér

A mén igazi apja körül régóta vitáznak hozzáértők: Dan Tucker Quarter horse volt az apa, ellenben a méncsikó tulajdonosa, Sam Watkins, Duke Of The Highlands angol telivért jelölte meg apjaként, hogy később futhasson a csikó a versenypályákon.
Kétévesen kezdett versenyezni, különböző távokon nyolc győzelmet jegyeznek neve mellett.
Híres csikói között vannak Harmon Baker, Buck Thomas, A D Reed, Badger, Old Red Buck, Chief, Jack McCue, John Wilkins és Hickory Bill. A lista az unokáival válik egészen lenyűgözővé: Old Sorrel, Joe Hancock, Nick, Midnight és Barney Owens.
Peter McCue 1991-ben került be a Hírességek Csarnokába.
 
OLD SORREL (1915-1949)Sárga mén; Hickory Bill x telivér kanca
209-es regisztrációs számot kapta a Méneskönyvben.
A sárga méncsikó félévesen érkezett a King Ranchra, neve tenyésztője után George Clegg volt. Később aztán a King Ranch-on dolgozó vaquerok "El Alazan Viejo”- nak, angolul Old Sorrel-nek kezdték el szólítani, vagyis az Öreg Sárgá-nak. Később a Méneskönyvbe már ezzel a névvel regisztrálták. Old Sorrel volt a King Ranch rokontenyésztési programjának egy meghatározó ménje.
116 AQHA által regisztrált csikója lett, illetve a King Ranch által tenyésztett lovak és 1940 után egészen a ’60-es évek elejéig regisztrált lovak szinte mindegyike Old Sorrel leszármazottja; többségük pedig Old Sorrel-lel való nagyfokú rokontenyésztés eredménye.
Leghíresebb csikói: Cardinal, Solis, Little Richard P-17, Tomate Laureles P-19, Silver King, Macanudo és Hired Hand. Unokái közé tartoznak például Wimpy P-1, Ranchero, Peppy és Pep-Up.
Old Sorrel 1990-ben került be a Hírességek Csarnokába.
 
HOLLYWOOD GOLD (1940-1964)Fakó mén; Gold Rush x Triangle Lady 17
Könnyen kezelhető, együttműködő mén volt, szilárd szervezettel, erős lábakkal, hatalmas, kedves szemekkel, amely még generációkkal később is jelen volt leszármazottain.
263 regisztrált csikója lett, Joe Hancock lányaival való keresztezéséből - a cowboyok szerint - sosem születtek még jobb marhás lovak.
 
PEPPY (1934-1964)Májsárga mén; Peppy P-212 regisztrációs számmal került be a Méneskönyvben
Little Richard (Old Sorrel-től) x China (Old Sorrel-től)
Peppy és Wimpy voltak a King Ranch vezető fedezőménjei. Peppy 1 évvel volt idősebb Wimpy-nél, és többek szerint ő volt maga: „Mr. Quarter Horse”; finomabb felépítéssel bírt, mint Wimpy. Talán, ha akkor őt is benevezik a Fort Worth-i kiállításra, ma ő viselné az egyes regisztrációs számot a Méneskönyvben, nem pedig Wimpy. Hatalmas érzéke volt a marhákhoz, óriási atletikussággal és munkakedvvel párosítva. 193 regisztrált csikója lett.
 
SKIPPER W (1945-1963)Sárga mén; Nick Shoemaker x Hired Girl
Skipper W életében mindösszesen háromszor versenyzett: először négyévesen a National Western Stock Show-n Denverben, majd a Colorado State Fair-en Puebloban, végül pedig a New Mexico State Fair-en Albuquerque-ben – mindenhol grand champion lett.
Tenyészménként híres volt arról, hogy csikói mindig jobbak lettek nálánál és a kancánál is. Sebességet, atletikusságot és remek felépítést örökített.
2011-ben került be a Hírességek Csarnokába.
 
GREY BADGER II (1941-1972)
Szürke mén; Midnight Jr x Grey Annie
Vaslábú race horse volt, aki majdnem minden ellenfelét a sárba tiporta.  Olyannyira kemény lábakkal bírt, oly sok éven keresztül tudott futni, hogy lehetősége nyílt a saját csikói ellen is versenyezni.
1949-től a Triangle Ranch vezető fedezőménje volt.
2007-ben került be a Hírességek Csarnokába.
 
THREE BARS (1940-1968)
Májsárga angol telivér mén; Percentage x Myrtle Dee
Three Bars volt a legnagyobb befolyással bíró mén a Quarter horse fajta történetében. Csikóin keresztül minden versenyszámban letette névjegyét, kezdve a lóversennyel, a halteron át egészen a cutting-ig és más performance számokig.  Telivér leszármazottai közül néhány ismertebb: Lena’s Bar (Easy Jet anyja), Lucky Bar (Impressive apja), Rocket Bar (Dash For Cash nagyapja). Quarter horse fiai közül többek között a leghíresebbek Lightning Bar, Sugar Bars, Gay Bar King, Barred és Zippo Pat Bars.
1989-ben került be a Hírességek Csarnokába.
 
COWBOY P-12 (1927-1945)
Fakó mén; Yellow Jacket x Roan Lady
Úgy tartják, Cowboy P-12 volt a valaha élt legszebb ló. Gyönyörű testfelépítését egytől egyig tovább örökítette csikóira. Apja, Yellow Jacket korának leghíresebb race horse lova volt. Cowboy P-12 csikói közül Shue Fly háromszoros világbajnok race horse lett.
 
Fordította: Csányi Edina és összeállította, Istenes Csilla & Csányi EdinaA Képek többsége Hardy Oelke „Das Quarter Horse” című könyvéből való.
A fordítások innen származnak: http://www.foundationhorses.com, www.aqha.com, www.horsesonly.com, Robert Moorman Denhardt: The King Ranch Quarter horses; www.americashorsedaily.com, www.qhd.com,