IC

Ranch

Milyen lovat válasszak?

A saját ló kiválasztása 1.rész

 

Amennyiben saját lovat szeretnénk, érdemes jól átgondolni a megfelelő ló kiválasztását, hogy elkerülhessük azt, hogy hozzánk nem illő lovat vegyünk.

Az emberek számára – többnyire – teljesen normális dolog, hogy hozzájuk illő társat VÁLASZTANAK maguknak. A legtöbb ember nem hajlandó „csak úgy” valakit párjául elfogadni, még akkor sem, ha mondjuk az mások szemében „jó parti”-nak számít.  A kiválasztottnak több tudatos, vagy öntudatlan – de mindenképpen nekünk fontos - szempontnak kell megfelelnie.

Ezzel szemben érdekes módon egy saját ló kiválasztása során nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy elsősorban csak néhány szempontot vesznek figyelembe. Ezek közül is legtöbben csak a külsőségeket, és az anyagiakat tartják szem előtt.

 

Pedig egy ló birtoklása lehet egy mindent elsöprő érzés és lehet az életünk megkeserítője is.

Hogy nekünk ebből mi jut, azt bizony az határozza meg, hogy sikerül-e számunkra megfelelő (ló)társat megtalálnunk.

 

Mielőtt egyáltalán megnéznénk, hogy milyen lovat lenne érdemes választanunk, tisztában kell legyünk azzal, hogy egy ló birtoklása igen költséges dolog. Lovas körökben azt szokás mondani, hogy :  „A ló nem bírja a szegénység szagát”! Ez a kevésbé tehetős, ló után vágyóknak igen kegyetlenül hangozhat, de sajnos igaz! A lovat nem lehet disznóként, „ólba” zárva, „moslékkal” etetve tartani! A ló az egyik legigényesebb háziállatunk. Nagyon érzékeny a rossz minőségű takarmányra és a számára nem megfelelő tartásmódra. Tehát ha nem tudjuk biztosítani részére a minőségi takarmányozást, akkor bizony akár azzal is számolnunk kell, hogy saját magunk fogjuk okozni a halálát. Ha nem tudjuk biztosítani számára a megfelelő tartásmódot, azaz a minimum fél napi legelőn, esetleg karámban tartást, akkor számolnunk kell azzal, hogy mentálisan sérülni fog, elégedetlen lesz, „teli” lesz, rossz szokásokat vesz fel, ami a velünk való kapcsolatát fogja majd rossz irányba befolyásolni.

Tehát ha nem tudjuk legalább ezeket biztosítani, akkor a saját érdekünkben és nem utolsó sorban az ő érdekében, inkább mondjunk le a saját lótartásról.

 

Feltételezve, hogy a feltételeink adottak, nézzük meg, hogy milyen lovat lenne érdemes választanunk, hogy örömünket lelhessük benne.

 

Először is a legfontosabb, hogy tisztázzuk: milyen célra szeretnénk a lovat használni. Hiszen a ló hasznosítási iránya akár azt is meghatározhatja, hogy milyen árkategóriájú, milyen képzettségi fokú, milyen mentalitású, milyen nemű és korú, illetve testfelépítésű, milyen fajtájú és milyen egészségi állapotú lovat válasszunk.

 

A hobby (western)ló

Ha valaki hobby célra keres lovat, az általában azt szokta hangoztatni, hogy:

„Nem kell nekem drága „pedigrés”, és/vagy „belőtt” ló, nekem elég egy kellemes terepló!”.

Ha kimondottan csak szabadidős célokra keresünk lovat, akkor azt mondhatjuk, hogy ehhez valóban mellékes például a ló külleme, speciális irányú tehetsége, képzettsége.

Az első és egyben legfontosabb, amire figyelnünk kell, az a ló mentalitása, természete, lovagolhatósága. Az igazán jó természetű, könnyűlovaglású lóból pedig kevés van - és ez másoknak is érték. Sokszor a ló hozzáállása szinte többet ér a tehetségénél, mert hiába van például egy szuper képességekkel megáldott lovunk, ha versenyen, vagy terepen – ahol több a zavaró tényező – idegessé, nézelődőssé, így kevésbé irányíthatóvá válik.

A ló természetét tekintve nyugodt vérmérsékletű és stabil, kiegyensúlyozott idegrendszerű kell, hogy legyen. Az ideges, labilis idegrendszerű, „pörgős” ló nehéz lovaglású, mert állandó odafigyelést, magas szintű lovas tudást igényel. Az ilyen lóra nem célszerű gyereket, kezdő-, vagy amatőr lovast „rábízni”, mert könnyen kizökkenthető idegrendszere, robbanékony vérmérséklete miatt gyakran kiszámíthatatlanná, ijedőssé, rövidebb-hosszabb időre irányíthatatlanná, így veszélyesé válhat. Mindezek a tulajdonosságok szinte kizárják az ilyen ló állandó lazább szárral való lovaglását. 

Vigyázat, a nyugodtság önmagában nem elég. Lehet egy ló látszólag nyugodt, de ugyanakkor bizonyos zavaró tényezők hatására könnyen kizökkenthető. Ezért én mindig azt szoktam mondani, hogy egy ló mindig csak „megkérdezve” mutatja meg igazán, hogy milyen is valójában. A „megkérdezés” alatt azt értem, hogy a lovat szokatlan vagy zavaró körülményeknek elé állítjuk, esetleg a megszokottnál erősebb segítségeket adunk neki, illetve új dolgokat kérünk tőle olyanokat, amit eddig még nem kellett csinálnia. Szokatlan és zavaró körülmény lehet például egy fellibbenő fólia darab, egy felrepülő fácán, hirtelen hangos zaj, de akár egy verseny, idegen terep, vagy egy másik lovarda, idegen lovak között való megjelenés vagy éppen egyedül való munka. De zavaró lehet egy ló számára megszokott környezetének megváltozása.

Szerintem csak arra a lóra lehet egyértelműen mondani, hogy stabil, nyugodt idegrendszerű, amelyik viselkedése az ilyen helyzetekben sem tér el nagyban a megszokottól, vagyis ekkor is nyugodt és jól kezelhető marad.

Többször láttam már meglepődni tulajdonosokat, akik lova otthon, a megszokott környezetben nagyon aranyos és simulékony volt, csak éppen idegen helyen, pl. terepen változott hisztissé, sőt veszélyessé.

Fajtákat tekintve az angol telivérek, és félvérek között gyakrabban találunk könnyen kizökkenthető és felpörgős egyedeket. Az arab telivér fajták, illetve a velük keresztezett egyedek általában mozgékonyabbak az átlagnál.

 

Legyen engedelmes természetű. A lovasával folyamatosan harcban álló, a munkát kevésbé elfogadó, gyakran ellenkező, „hisztis, konok” ló szintén a nehezen kezelhető, nehéz lovaglású kategóriába sorolható. Az ilyen ló amatőr-, gyermek-, vagy kezdő lovasok számára szintén nem ajánlott. A nehezen kezelhetőség adódhat túlfűtött nemi működésből is, ami jellemző lehet egyes ménekre, vagy sárláskor egyes kancára. Ezért ha valaki csak kimondottan hobby célra szeretne magának lovat vásárolni és nem szempont a tenyésztése, akkor általánosságban azt mondhatjuk, hogy a legmegfelelőbb választás egy herélt ló. A heréltek megbízható munkalovak, hiszen nem befolyásolják őket a nemi jelleggel kapcsolatos ingerek. Mindemellett nagy előnyük, hogy együtt tarthatók a többi lóval, nem kell őket elkülöníteni, és ezzel gyakran magányra ítélni, mint például a méneket. A mének legfőképp azoknak ajánlhatók, akik tenyészmént szeretnének, vagy a versenyzésben ki szeretnék használni a küzdeni akarásukat. A kancák között előfordul olyan, amelyik sárlás alkalmával kellemetlenül megváltozik. Például túlzott nemi működést mutat. Az ilyen ló pucoláskor vagy túlságosan csiklandós, vagy épp ellenkezőleg dől az emberre, lovagláskor pedig mindig a többi lóval van elfoglalva, alig akar előre menni, mert állandóan a sárlás túlzott jeleit mutatja. Vannak olyan kancák is, amelyek sárlás alkalmával, hisztissé, ijedőssé, szétszórttá, kevésbé átengedővé válnak. De vannak olyanok is, amelyeket a sárlás megszelídít, ők ekkor válnak kezelhetővé.

Természetesen a kancák között is találhatunk kellemes lovaglású, normális viselkedésű egyedeket. A figyelmet a fent említettekkel csak arra szerettem volna felhívni, hogy a vásárláskor nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ezekre a viselkedésformákra is rákérdezzünk.

A nehezebben kezelhetőség adódhat a ló típusából például abból is, hogy „főnök” típusú, alfa ló-e a kiválasztottunk. De adódhat a ló korábbi negatív élményeiből is. Az úgynevezett „elrontott” ló viselkedését az élete során őt ért negatív hatások, vagy a nem megfelelő bánásmód formálták. Ezek adódhattak lovaglása, vagy egyszerűen csak az emberrel való nem megfelelő kommunikációja során, de akár még a nem megfelelő tartásából is. A végeredmény azonban ugyanaz: egy embert és/vagy lovaglást általában nem kedvelő, magának való, különböző „emberellenes” trükköket ismerő ló. Az ilyen ló nem egyszerű eset, lovaglása, és a vele való foglalkozás nem is nyújt igazán kellemes élményeket és kimondottan csak profik kezébe való!

Fajtáját tekintve általában a fogatolásra használt fajták (lipicai, nóniusz, haflingi, …) egyedei között több a keményebb fejű típus.

A jó hobbi westernló legyen puhaszájú és legyen terep-biztos. A legtöbb szabadidő lovas általában kikapcsolódásként a természetben - ahogy mondani szoktuk - terepen szeret lovagolni. A lovaglás élvezeti értékét azonban nagyban csökkentheti, ha a ló félős természetű és nem hajlandó ott, akkor és úgy elhaladni, átkelni, ahol mi szeretnénk, illetve ahol a többiek. Az ilyen ló mindentől megijed, miközben rossz esetben megugrik, vagy elragadja lovasát.

A ló félőssége nem csak veleszületett tulajdonság lehet, hanem adódhat a nem megfelelő tartásmódból, vagy nem megfelelő lovaglásából is. A ló által „félelmetesnek” tartott akadályok lehetnek például vízen, árkon, dübörgős hídon, forgalmas úton, hangos zajforrás mellett való elhaladás. Természetesen az efféle lovat is meg lehet valamilyen szinten tanítani a terepakadályok leküzdésére, de ehhez nagyfokú tapasztalat és profi lovastudás, valamint sok-sok türelem szükséges.

Fajtáját tekintve a westernló fajták általában puhaszájú, terep-biztos lovak.

Legyen kényelmes! Egy szabadidős ló egyik legfőbb feladata, hogy kellemes kikapcsolódást, és élményeket nyújtson lovasának. Lehet egy ló bármilyen jófejű, szép, vagy tehetséges, ha lovaglása – kemény háta miatt - szinte kínszenvedés, és az ember alig várja, hogy leszálljon róla.

A western fajták, vagy azok keresztezéséből kikerült egyedek általában az átlagnál lényegesen kényelmesebb hátúak, hiszen erre lettek kitenyésztve.

 

A megfelelő ló kiválasztását szabadidős használatra kevésbé befolyásolhatja a ló egészségi állapota és kora, mintha a cél pl. a versenyzés lenne. Az a ló, amely valamilyen sérülés vagy maradandó betegség miatt már magas szintű versenysportra nem alkalmas, az még könnyebb szabadidős lovaglásra megfelelhet.

 

Hasonló a helyzet a ló korával is. Egy jóindulatú, jól nevelt, fiatalos hevességektől, energiáktól már mentes idősebb - de jól karbantartott, kikímélt - ló a legtökéletesebb választás gyermekek, vagy kezdő lovasok számára. 

 

Gyakran feltett kérdés, hogy milyen fajtájú ló szükséges a western hobbylovagláshoz, vagy hobby lovagláshoz.

Ha a lovat „csak” hobby célra szeretnénk használni, akkor tulajdonképpen bármilyenen fajtájú egyed megfelelő lehet, amely a már fentebb említett előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Vannak azonban olyan lófajták, amelyeknél ezek a tulajdonságok fajtajellegnek számítanak, mert egyedeiket az idők folyamán kimondottan e szempontok alapján szelektálták és tenyésztették ki. Ezek az úgynevezett westernló fajták: elsősorban a használatra tenyésztett amerikai quarter horse, és a „színességre” tenyészett amerikai paint horse (ami a qh tarka változata), valamint az appaloosa.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy esetenként az egyéb fajták vagy a western fajtákkal keresztezett egyedek között nem találhatunk kimondottan western hobbylovaglásra alkalmasat, vagy fordítva: western lófajták között ne találhatnánk szinte teljesen alkalmatlant. 

 

A fent említett fontos tulajdonságok mellett mindenképpen szólnunk kell még valamiről. Talán szimpátiának nevezhetném. Olyan ez, mint az emberek esetében: kell valami, amit talán nem tudunk, hogy konkrétan mi, de ha nincs meg, semmi sincs meg.

Ha egy ló első ránézésre, esetleg kipróbálás után sem ragad meg bennünket, akkor soha sem lesz igazán a „mi lovunk”.

 

Folytatjuk!

 

 

Írta:

Istenes Csilla

A cikk a Lovas Életben jelent meg 2011-ben

 

Erről a témáról bővebben, a Szerző LOVAKRÓL című könyvben olvashat!