IC

Ranch

 PROBLÉMÁK A LOVAGLÁSBAN : A lovas ülése nem megfelelő

Tippek, tanácsok szabadidős lovasok részére

 

A megállítás problémája részben arról a problémáról volt szó, hogy „a ló nem akar megállni, vagy nem szívesen áll meg lovaglás (mozgás) közben”.

 

Mint írtam, a megállítás problémájának egyik oka lehet az, hogy „ … a ló nincs abban az állapotban, hogy jól reagáljon, vagy egyáltalán reagáljon a segítségekre. …”

 

Ha a ló kizökken a nyugodt, átengedő állapotából és érzelmi szintje elér egy bizonyos értéket (betelik nála a „pohár”), a ló átvált ösztönös, „menekülő üzemmódba”. Ez enyhébb esetben a ló idegeskedését, elsietését, rosszabb esetben a lovas elragadását is jelentheti.

 

A felfokozottabb izgalmi állapotot kiválthatja maga a lovaglás is, például akkor, ha lovaglás közben a ló nem érzi jól magát, mert a lovasa ülése nem megfelelő.

 

Most a nem megfelelő ülésről, illetve arról, hogy hogyan lehet azt kijavítani, szeretnék egy kicsit bővebben írni.

 

Akkor mondjuk, hogy „nem megfelelő az ülés”, ha például:

A lovasnak nincs stabil, mély ülése. Tanügetésben, vagy vágtában „pattog” a nyeregben.

Ha a lovas nem tud egyensúlyban ülni. Össze-vissza billeg, vagy dől a nyeregben.

Ha a lovasnak nincs független (kapaszkodás nélküli) ülése és lábaival, esetleg a kezével is kapaszkodnia kell a ló hátán, hogy fent maradjon a nyeregben.

Ha a lovas teste – törzse, karjai, lábai - szabálytalan pozícióban vannak.

 

Milyen következményekkel járhat a nem megfelelő ülés?

 

Ha a lovas „pattog” a nyeregben, akkor a feneke nem marad benne mélyen a nyeregben a derekával követve a ló mozgását, hanem ellenkezőleg: mivel nem tudja kiülni a ló mozgását, a ló háta ki-ki dobja őt a nyeregből. Erre szoktuk mondani, hogy a lovas veri a ló hátát.

Ha a lovas veri a ló hátát, akkor a ló a kellemetlen, esetleg fájdalmas érzés miatt nem érzi jól magát.

Általában két dolog szokott ilyenkor történni. Az egyik, hogy a ló beejti (behomorítja) a hátát. Ez egy „ördögi kör”-t eredményez! Minél jobban pattog a lovas, annál jobban beejti a ló a hátát. Minél jobban beejti a ló a hátát, annál feszesebbé, ezzel együtt annál kényelmetlenebbé válik a háta. Minél kényelmetlenebb a ló háta, annál jobban pattog a lovas.

A másik, hogy gyorsítani („menekülni”) kezd. Ezzel sem jár jobban a lovas. Mert minél gyorsabb a ló mozgása, annál nehezebb azt kiülni. Ha ekkor a lovas a szárakkal megpróbálja a lovát visszafogni, akkor hogy amellett, hogy a ló az elejére eshet, még inkább előre, a szárak ellen fog gondolkodni.

 

Ha a lovas nem ül egyensúlyban, és jobbra-balra, vagy előre-hátra billeg a nyeregben, akkor akaratlanul is testsúlysegítségeket ad a lovának. Ha a ló erre reagál(na), akkor úgy mozogna, mint egy csörgőkígyó. Ha viszont meg nem reagál, az azt jelenti, hogy elfásult a testsúly segítségekre. Arról nem is beszélve, hogy a lovas állandó izgő-mozgó mozgása zavarja a lovat.

A nem egyensúlyban való ülés akadályozza és fárasztóvá is teszi a lovas kiemelkedését a nyeregből, például ugratás, vagy könnyített ülés alkalmával.

 

Ha a lovasnak nincs független ülése, akkor folyamatosan megfeszített izomzattal lovagol. Például kapaszkodik a lábaival, kezeivel, vagy felhúzza a sarkait. A folyamatos megfeszített izomzat pedig hamar elfárad!

Emellett a megfeszített izomzat nem jó jel egy menekülő állat számára. Ha a „főnők” (lovas) izomzata állandóan meg van feszítve, akkor az alatta lévő lova sem érzi magát biztonságban. Hiszen úgy érzékeli, hogy a „főnök” ugrásra (menekülésre) kész állapotban van.

 

Ha a lovas teste – törzse, karjai, lábai - szabálytalan pozícióban vannak, akkor nincsenek abban az ideális helyzetben, hogy a lovas a lónak az optimális helyen és módon tudjon segítségeket adni. A helyes (szép) ülés tehát nem ízlés dolga, hanem az eredményes és kényelmes lovaglás alapfeltétele. KÉP: helyes ülés: a váll-csípő-sarok hátulja egy vonalban kell, hogy legyen

 

A jó ülést csak sok-sok kontrollált gyakorlással lehet elérni. Gyakorlás során a gyakran ismételt mozgások automatikussá válnak (dinamikus sztereotípiák), berögzülnek. Ezért ha kontroll nélkül gyakorolunk, akkor a hibákat is rögzíteni fogjuk.

 

Kezdő lovasok számára a legideálisabb megoldás, ha a lovas futószáras órákat vesz. Hiszen a futószárazás lényege az, hogy a lovas válláról levegyük az irányítás „terhét”, s így teljes egészében csak az ülésére figyelhet. Oktatója pedig állandóan korrigálja, és megfelelő gyakorlatok elvégeztetésével egyre stabilabbá és stabilabbá teheti azt.

 

Haladó lovasoknak már nincs szükségük futószárazásra ülésük korrigálásához. Ők saját maguk is javíthatnak az ülésükön. Kimondott ülésjavítás alkalmával érdemes olyan feladatokat választani, amikben minél kevesebbet kell a ló irányításával foglakozni. Ilyen lehet például lovardában az azonos helyen, azonos iramban körön, vagy az első patanyomon való lovaglás. Terepen a földutakon – amik vezetik a lovat - való lovaglás.

Természetesen az ülésre való oda figyelés hozzátartozik a mindennapok lovaglásához. Még a profik is rendszeresen megteszik ezt!

 

Vigyázat! Például a testrészeink figyelése nem jelenti azok állandó bámulását! Helyette lovaglás közben rendszeresen, de nem állandóan nézzünk le a kezeinkre, lábainkra, vagy csak gondolatban ellenőrizzük testtartásunkat!

 

Amennyiben lehetőség van rá, érdemes a lovaglást olykor videóra felvenni és visszanézni. Ekkor a külső „tükör”, az edző helyett magunk is észrevehetünk sok olyan hibát, amit lovaglás közben még nem érzünk, vagy helytelenül érzékelünk (helytelen izomérzékelés).

 

Vannak kimondottan ülésjavító gyakorlatok, mozdulatok melyek segítségével nagymértékben javulhat ülésünk. És vannak olyan tesztek, amikkel fel lehet mérni a lovas ülését.

Nézzünk néhányat!

 

Ülésjavító gyakorlatok például a következők:

 

A mély, stabil ülés kialakítására

Ha lovasnak nincs stabil, mély ülése, akkor például tanügetésben, vagy vágtában „pattog” a nyeregben. Ez azt jelenti, hogy nem tudja kiülni a ló mozgását és a ló háta ki-ki dobja őt a nyeregből. Ekkor a lovas visszaesik a nyeregbe, ami mindkét félnek - lónak és lovasának is - amellett, hogy igen kellemetlen érzés, egészségügyi károsodást (hátfájást) okozhat.

A probléma általában abból adódik, hogy a lovas csípője nem viselkedik „lengéscsillapítóként”. Azaz nem tud a ló hátával együtt mozogni, nem tudja a ló hátmozgását lekövetni.

 

Tanügetés

Tanügetésben a lovas feneke az ügetés mindkét ütemére végig a nyeregben marad, laza csípővel követve a ló hátának mozgását. Mégpedig úgy, hogy – mivel az ügetés szimmetrikus jármód – a lovas csípőjének minden ütemre ugyan úgy kell mozdulnia.

A lovas vállainak és lábainak mindvégig szinte mozdulatlanul és ugyan abban a pozícióban kell maradniuk.

Jó teszt lehet ennek leellenőrzésére, hogy a lovas egy fém érmét tesz a feneke alá és megnézi, hogy az ott marad-e mindvégig. Ha nem, akkor érdemes gyakorolni.

 

Gyakorlás

Ha a lovas tanügetésben pattog a nyeregben, akkor a csípője nem előre-hátra mozdulva követi a ló mozgását, hanem az egész felsőteste fel-le mozog. Ezért pattog.

A helyes derékmozgást úgy lehet elsajátítani, hogy először lépésben – ahol a mozgás lassabb - kell megérezni a mozdulatot.

Ehhez lovagoljunk lépésben előre és a fenekünk alsó/hátsó részével kezdjük el a lépés minden egyes ütemére megpróbálni előre, a ló nyakára tolni a nyerget. Természetesen nem az a cél, hogy a nyereg a ló nyakán kössön ki, hanem a mozdulat maga. Segít a beleérzésbe, ha néhány lépés erejéig becsukjuk a szemünket és hagyjuk, hogy a testünk megérezze a mozdulatot.

Hiba, ha az előre tolás közben a lovas feneke elhagyja a nyerget! Ezért a mozgást úgy kell elképzelni, hogy a tolás inkább lefele-előre történik, mint csak előre. Segíthet az is, ha eközben a lovas kissé hátradől, hogy a fenekét fixálja a nyeregben. Persze ezt majd idővel ki kell javítani, de amit most elveszt a vámon, azt később megnyeri a réven! A hátradőlést könnyen ki lehet majd javítani, viszont a pattogástól nehéz megszabadulni.

Ezt a gyakorlatot kell, hogy majd megpróbálni lassú ügetés közben is. Semmi más nem változik majd, csak a mozgás üteme lesz gyorsabb.

Ha a lovas már ráérzett erre a mozgásra, akkor már nem kell tudatosan a csípőjét lefele-előre tolnia, hanem az magától (automatikusan) lefele-előre követni fogja a ló mozgását.

 

Vágta

A vágtába való ülés javítása hasonló a tanügetésben való ülés javításához. A legfőbb különbség az, hogy a vágta nem a ló hossztengelyére szimmetrikus és kétütemű jármód, mint az ügetés, hanem aszimmetrikus, háromütemű jármód.

Vágtában a ló egyik „vezető” válla kissé előrébb van, mint a másik. Ezért a vágtamozgás kiülésekor is a lovas ugyan azon oldali csípőjének úgy kell követnie a ló mozgását, hogy az is kissé előrébb van. Valamint a kiülés üteme megegyezik a komplett vágtaugrások ütemével. Egy komplett vágtaugrás 3 „patakoppanásból” és egy lebegőfázisból áll.

 

A vágtamozdulat kiülésének javításához itt is jól használható az a gyakorlat, amit már fentebb az ügetésnél leírtam: a vágtamozdulat kiülésekor a lovas tolja előre a „vezető” csípőjét úgy, hogy a feneke mindvégig a nyeregben maradjon. Ez a mozdulatsor ahhoz hasonlít, mintha a lovas a nyerget egy lefele-előre toló mozdulattal a ló nyakára szeretné tolni.

Ebben az esetben is, ha a lovas már ráérzett a mozgásra, akkor már nem kell tudatosan a vezető csípőjét lefele-előre tolnia, hanem az magától (automatikusan) lefele-előre követni fogja majd a vágta mozgását.

 

A vágta gyakorlását érdemes hátratett, vagy leengedett külső és előre tett belső kézzel, végezni, mert ez a testtartás szükséges ahhoz, hogy a vállak a helyükön maradjanak. Lásd a képet: belső kézben tartott szár  Ugyanis a legtöbb embernek íveken, körökön, de olykor még egyenesen is a belső válla befelé-lefele tekeredik. Lásd a képet: a külső kézben tartott szár elferdít Az elferdült felsőtest miatt a lovas egyre jobban a ló külső oldalára csúszik. Ezáltal megfeszül, kapaszkodni kezd a lábával, ami egyre jobban felhúzódik. A lovas ülése instabillá és feszessé válik – és hamar kész a baj! E mellett az elferdült felső testtel a csípőnk a ló farát kifele tolja, ami szintén nem kívánatos.

Erről a legkönnyebben úgy lehet magunkat leszoktatni, ha vágta közben a belső kezünket elől a helyén tartjuk, külső kezünket pedig magunk mellé engedjük, vagy kívülről megérintjük vele a hátsó nyeregkápát. Ez a kéztartás garantálja, hogy a belső váll ne lehessen hátrébb, és lejjebb, mint a külső. Mindeközben a vállainkat kissé engedjük le hátra, és törekedjünk arra, hogy mindkét sarkunk mélyen leengedve maradjon!

 

A helyes vágtát mélyen leengedett sarokkal, nem hátra tekeredett belső vállakkal, mindennemű kézzel, lábbal való kapaszkodás nélkül kellene végrehajtani.

 

Hibák

Biztos sokan ismerik azt az érzést, hogy „vágtában túl hosszú a kengyel, pedig lépésben még jó volt”. Természetesen nem a kengyel hossza válik ilyenkor hosszabbá, hanem a lábbal való szorítás, kapaszkodás, azaz az izmok megfeszítése miatt azok megrövidülnek, így a lábak felhúzódnak.

Ehelyett a lovas próbáljon meg vágta közben elengedett izomzattal, mindennemű kapaszkodás nélkül úgy ülni a ló hátán, hogy a sarka maradjon a leengedett lábak legmélyebb pontja!

Tehát a lovas teste (lábai is!) legyenek elengedettek. Nem kell a térdekkel, vagy a combokkal esetleg a vádlikkal, sarkakkal kapaszkodni!!!!

 

Ha a lovas a feneke elejére ül, akkor elveszti a mély ülését. Kép: a lovas a feneke elülső részén ül És emellett nincs abban a testhelyzetben, ami ahhoz szükséges, hogy deréksegítséget adjon. Helyette a lovas maradjon mindvégig a feneke hátulján, azaz a zsebein. Ehhez némi segítséget nyújthat, ha a lovas az ideálistól kissé hátra dől. Ez természetesen – mint már írtam - majd később javítandó lesz.

 

A lovas felsőteste, vállai ne pumpáljanak előre-hátra, hanem maradjanak mozdulatlanok!

 

Az egyensúlyi helyzet elérésére:

Rövidebb, hosszabb szakaszokon, esetleg rudak felett, javasolt a kengyelekben „felállva” kapaszkodás nélkül lovagolni. Ez a gyakorlat sokat segít abban, hogy a lovas megtalálja az egyensúlyi helyzetét és a lába is megfelelő pozícióba kerüljön.

Először a gyakorlatot érdemes állásban kipróbálni, majd utána lépésben, ügetésben, később pedig vágtában is végrehajtani.

Ha a kengyelekben állva a lovas lábai túl elől, vagy éppen túl hátul vannak, akkor nem tud kapaszkodás nélkül a gravitációval szemben állva maradni.

Ennek az egyensúlyi helyzetnek a „megtalálása” szükséges majd akkor, ha a lovas ki akar állni a nyeregből. Például könnyűügetés, vadászvágta, vagy éppen ugrás lakalmával.

 

Könnyűügetés

(Amikor a lovas az ügetés két üteme közül az egyikre felemelkedik a nyeregben, majd a másikra visszaül.)

A könnyűügetés akkor a legkevésbé fárasztó, ha a felálló fázisban ugyan abban a testhelyzetben állunk, mint mikor a kengyelekben állva ügettünk (könnyített ügetés). Hogy az ügetés és egyáltalán a lovaglás ne legyen fárasztó, az azért nagyon fontos, mert a szabadidős lovaglás (munkalovaglás) egyik legfontosabb kritériuma, hogy a lovas kellemesen érezze magát lovaglás közben és feleslegesen ne fáradjon el magától a lovaglástól.

 

Könnyített ügetés

(Amikor a lovas ügetés közben folyamatosan a nyeregből kiemelkedve áll a kengyelekben.)

A könnyített ügetés gyakorlása segít az egyensúlyi helyzet és a lábak helyes pozíciójának megtalálásában. Javítja az ülésbiztonságot. 

 

Gyakorlása: könnyített ügetés néhány lépésen keresztül, majd könnyűügetés, majd megint könnyített ügetés annak ellenőrzéséra, hogy a lovas testhelyzete és lábai a megfelelő pozícióban vannak-e.

Vadászvágta

(Amikor a lovas vágta közben folyamatosan a nyeregből kiemelkedve áll a kengyelekben.)

A vadászvágta akkor a legkevésbé fárasztó, ha a kengyelekben állva enyhén behajlított térdekkel, leengedett sarkakkal, egyensúlyi helyzetben, független üléssel tud a lovas állva maradni.

Jó teszt lehet a vágtában való egyensúlyi helyzet leellenőrzésére, ha a kengyelekben felállva (később akár kengyel nélkül is) csípőre tett kézzel vágtázik át a lovas egy-vágtaugrásra elhelyezett kavaletti rudakon, esetleg kis ugrásokon.

 

Hibák:

Ha a lovas a kengyelekben való felállás közben minduntalan hátra akar zöttyenni, az azt jelenti, hogy a lábai vagy túl elől vannak, és/vagy a felső teste nem dől eléggé előre, és/vagy a csípőjét nem engedte megfelelően hátra.

Ha a lovas minduntalan előre akar esni, akkor mindez természetesen pont fordítva van.

 

A testrészek függetlenítésére:

Lovaglás közben fontos, hogy megtanuljuk a különböző testrészeinket függetleníteni egymástól.

Például, ha a lovas előre dől és megérinti ló vállait, mert mondjuk egy legyet akar onnan eltessékelni, akkor a lába ne mozduljon el automatikusan hátra, és ne rúgja meg a ló oldalát. Lásd a képeket: a ló vállainak érintése helytelenül / és helyesen

Ugyan ez a helyzet a ló más testrészeinek érintésével is. Például, ha a lovas hátra dől és a ló farát szeretné valamilyen okból megérinteni, ügyelnie kell arra, hogy a lába ne mozduljon előre, és ne nyomódjon bele előre a kengyelekbe. Lásd a képeket: a ló farának érintése helytelenül / és helyesen

 

Javasolt tehát a lovasnak magát ezzel is letesztelnie. És ha azt találja, hogy a kezeinek használatakor a lábai is mozdulnak, akkor bizony érdemes a függetlenítést is gyakorolni.

 

Mind a két gyakorlat arra is jó, hogy a lovas megtanulja: attól, hogy a kezével tesz valamit, a lábainak nem kell „kéretlenül” külön életet élniük. Általában ugyanis, ha egy gyakorlatlan lovas segítséget ad a kezeivel, akaratlanul is változtatja láb, vagy testtartását. Ezzel tulajdonképpen „becsapja” a lovat. Hiszen véletlenül ad egy olyan segítséget, amire természetesen így nem kér választ. Később, pedig ha ugyan erre – a már tudatosan adott – segítségre választ is vár, a ló nem fogja érteni, hogy miért pont most kell jól reagálnia, hiszem volt, amikor nem kellett.

 

Gyakorlás:

Érintse meg a lovas mélyen a ló vállait. Először lépésben, majd ügetésben, később vágtában is. Közben figyeljen arra, hogy a lábai maradjanak a helyükön.

 

Hibák:

A lovas előre dőlés közben ösztönösen hátratolja a lábát ezzel akaratlanul és természetesen feleslegesen is segítséget ad a lovának, azaz megnyomja az oldalát.

A lovas hátra hajolás közben ösztönösen előre tolja a lábát ezzel akaratlanul és természetesen feleslegesen is segítséget ad a lovának, azaz belenyom a kengyelekbe a megállítás jelzését adva.

 

                                                                                                                               

Írta: Istenes Csilla

Lovas Nemzet 2015 /Összeállítás a szerző „Lovakról” című könyvéből