IC

Ranch

PROBLÉMÁK A LOVAGLÁSBAN: A ló vállai feletti kontroll elvesztése, illetve hiánya 

 

A ló vállai feletti kontroll elvesztése, illetve hiánya „a leggyakoribb és legkellemetlenebb következményekkel járó lovas hiba.                         

Ha ez bekövetkezik, akkor a ló „vállazni” fog és a lovas részben, vagy teljes egészében elveszti a ló irányítása feletti kontrollját.

 

A probléma etológiai* eredete:

A ló zsákmányállat, így az egyik legerősebb veleszületett ösztöne, a menekülési reflexe.

Hogy ennek, a számunkra nemkívánatos tulajdonságnak az okát megértsük, induljunk ki a ló őseiből, a vadlovakból! A vadló természetes ellenségeihez, a ragadozókhoz képest nem volt elég gyors állat. Ezért életben maradásának legfontosabb feltétele az volt, hogy idejében elmenekülhessen. Ezért már a veszély-gyanús helyzetekre is azonnali meneküléssel kellett, hogy reagáljon és nem várhatta meg, hogy kiderüljön, az valóban jelent-e számára veszélyt.

 

A ló tehát előbb ugrott és csak utána, vagy közben nézte meg, hogy mi is ijesztette meg.

Mivel a zsákmányállatoknak, így a lónak is oldalt ülő szemei vannak - amikkel ugyan periférikusan szinte teljesen belátja a környezetét – csak akkor tudta a veszélyt teljes egészében éles látással beazonosítani, ha mind két szemével ránézett. Így nem ritkán előfordult, hogy a veszélyforrástól eltávolodva, de arra felé visszanézve menekült. Vagyis ekkor a vállát követte az orra helyett. Más szóval: „vállazott”.

A ló tehát mestere a vállazásnak, kiválóan tudja a vállait követni, nem kell oda is néznie, ahova megy!

Ezért van az, hogy a ló hajlamos lovaglás közben is gyakran a vállát követni. És hajlamos ezt a képességét a lovasa ellen fordítani.

 

Nézzük a „vállazás” kiváltó okát lovaglás közben!

 

Ez a fajta ellenszegülés képzetlen, és/vagy akaratos (nem együttműködő, nem átengedő) lovak esetében gyakran előfordul. Ilyenkor a ló a fordulatok, ívek, egyenesek, manőverek lovaglása során egyik vagy másik oldalra ejti a vállát, és az ejtett válla irányába kitér, illetve elsodródik a lovas által kért vonaltól. Például körök, ívek lovaglása során ha ejti a belső vállát akkor lecsapja a kört, ha ejti a külső vállát akkor kisodródik a körből.

„Westernes nyelvezettel” ez esetben azt mondjuk, hogy nem marad magától szárak között*! Illetve „angolosan” azt mondjuk, hogy a vállával kitér az egyenesre állítottságból.

 

A ló – a lovas akaratával ellentétesen - húzhat valahová, illetve távolodhat el valamitől. A ló például gyakran húz a kijárat, az istálló, a többi lovak, vagy az élelmiszerforrás felé. Lásd az 1-es képen! Viszont el szeretne távolodni számára ijesztő dolgoktól, mint például hangos, mozgó, ismeretlen tárgyaktól. Lásd az 2-es képen!

 

Helyes korrekció:

•          technikailag : gyakorlat a váll helyretételére, illetve helyben tartására

•          mentálisan: ellen-gondolkodtatás, vagy kellemetlen helyzetbe hozás

 

Vállkontroll gyakorlat:

Hogy megtanuljuk a ló vállait kontroll alatt tartani, illetve, hogy „vállazáskor” azokat korrigálni tudjuk, el kell sajátítanunk egy ehhez szükséges gyakorlatot. Ezzel a gyakorlattal be tudjuk gyakorolni (azaz helyesen végrehajtani és berögzíteni) azt a mozdulatsort, amire majd a probléma felmerülésekor szükségünk lesz. Ez az ún.  „nyakhajlító gyakorlat”.

 

Nyakhajlító gyakorlat:

A ló fejének oldalra való kikötése:

Mielőtt nyeregből megpróbáljuk a ló vállait helyben tartani, illetve korrigálni, érdemes először a hozzá szükséges gyakorlatot a földről a lóval megismertetni. Ehhez szükségünk lesz egy körkarámra (lesarkosított, megközelítőleg négyzet alakú karám is megfelel), ahol a ló fejét a belső zablakarikába csatolt szárral kiköthetjük a nyereg hátuljához. Ez western nyereg esetén a nyereg hátulsó karikája (Lásd 3-as képet!), illetve az angol nyereg hátsó kápája lehet.

Próbáljuk meg így körbe küldeni a lovat a karámban! Ha nem akar előre menni, és körbe-körbe forgolódik, legyünk türelmesek, de következetesek!  Hajtsuk előre mindaddig, amíg előre nem megy! Ha lépésben és ügetésben már könnyedén körbefut, próbáljuk meg vágtában is kérni a feladatot! Lásd a 3-as képet!

 

FONTOS!

•          Mielőtt oldalra próbálnánk meg kikötni a ló fejét, először azt kell elérnünk, hogy mellé állva, finom erőhatásra hagyja a fejét oldalra-hátra elfordítani miközben állva marad.

Lásd a 4-es kép!

•          Először csak annyira kössük ki a lovat, hogy csak éppen egy kicsit kelljen a fejét elfordítania! Csak akkor lépjünk tovább és kössük kissé rövidebbre, ha a hosszabb kikötést már ellenkezés nélkül elfogadta!

•          Ügyeljünk a kantár beállítására. A pofaszíj hosszát inkább egy kicsit rövidebbre állítsuk, mint hosszabbra, hogy az egyoldali húzás hatására a zabla ne tudjon áthúzódni a ló száján!

•          Használjunk állszíjat is, mert ez is segít a zabla helyben tartásában!

 

A ló fejének oldalra fordítása (=nyakhajlító gyakorlat) a nyeregből állásból:

Első lépésként próbáljuk ki a következőt: állásból emeljük meg a belső szárat finoman felfelé! Ezzel kérjük meg a lovat, hogy fordítsa oldalra a fejét. Lásd az 5-ös képet! Ha elindul körbe-körbe, csak várjunk! Ha megáll, és oldalra engedi fordítani a fejét, engedjünk azonnal! Engedjük újra lazára a szárat. A cél az, hogy a belső szár felfelé történő felvételére a ló puhán, a feje oldalra fordításával válaszoljon, ne pedig elindulással, vagy elfordulással.

 

A ló fejének oldalra fordítása (=nyakhajlító gyakorlat) a nyeregből mozgásból:

Következő lépésként ugyan ezt a feladatot kérhetjük már lépésben, körön, vagy íven később egyenes vonalon is. Lásd a 6-os képet!

Ehhez lovagoljunk körön/íven, majd próbáljuk meg a ló fejét befelé fordítani úgy, hogy közben a ló maradjon az adott köríven! Ehhez a belső szárnak felfelé kell mozdulnia!

 

A feladat végrehajtása során a legfontosabb az, hogy a ló az általunk kért nyomvonaltól ne térjen el! Ha úgy gyakoroltatjuk be a gyakorlatot, hogy közben a ló folyamatosan letér arról a nyomvonalról, amin a feladatot kértük tőle, akkor - jó, ha tudjuk, hogy - a gyakorlat többet árt, mint használ! Hiszen magát a „vállazást” gyakoroltatjuk be vele.

 

Mivel e gyakorlat során relatív erősen oldalra vettük a ló fejét, gyakran előfordul, hogy a ló a kezdetekben elindul befelé az orra után. Ha a lótól például körön vagy íven kértük a feladatot, gyakran elindul befelé a kör közepe irányába. Ekkor (csak) a belső lábunkkal lezárva az irányt és a külső szárral - azt előre oldalra kifelé megtartva - akadályozhatjuk meg ebben.

 

Ha esetleg a korrekcióktól kifele indulna el, akkor a külső lábbal lezárva az irányt és a külső szár rövidítésével és megemelésével (vagyis a nyaka kissé visszaegyenesítésével) korrigálhatjuk. Miközben a belső szárral kissé befelé nyitunk, hogy befelé helyet adjuk a vállainak.

 

Ha már a gyakorlat minden jármódban és mind a két kézre jól megy, variálhatjuk a feladatot:

Hajlítsuk a ló nyakát jobbra egy jobb körön, majd menjünk át ugyanezzel a nyakhajlítással egy bal körre! Ehhez vegyük el a bal lábunkat, és toljuk a jobbal balra! Ezután hajlítsuk át a ló nyakát balra és ismételjük meg ugyanezt a feladatot ezen a kézen is!

 

A gyakorlatot kérhetjük ezután egyenesen, körön, külső vagy belső nyakhajlítással is. Váltogassuk a kezeket és a nyakhajlítás irányát is!

Ha a ló ezt a feladatot már probléma nélkül elsajátította, akkor már bármikor könnyű lesz egyenesre állítanunk*. Hiszen nem lesz más dolgunk, mint hogy alkalmazzuk a begyakorolt mozdulatsort.

 

Ez a gyakorlat nem könnyű feladat, hiszen a ló azon testrészének a kontrollját céloztuk meg vele, amelyikkel a legnehezebb bánni, amelyikkel a legtöbbször ellenszegül. Aminek a kontrolját csak közvetett módon tudjuk elvégezni, hiszen a ló vállait direkt módon se a kezünkkel/szárakkal, se a lábunkkal nem tudjuk irányítani.

De megéri a feladatot elsajátítani, mert a végeredmény egy átengedő*, elengedett ló lesz! Ezért ez a feladat nagyon jól alkalmazható bemelegítéskor, mert figyelmessé, engedelmessé és nyugodttá teszi a lovat!

 

A vállazás során előforduló lovas hibák:

A „vállazás” során a leggyakoribb ösztönös lovas reakció az, hogy a lovas a belső oldali* szárat hátra – a belső csípőjéhez – és sokszor még lefele is húzva küzd a lóval. Lásd az 1-es rajzon és 7-es képen!

Ez több szempontból sem a helyes út. Egyrészt azért mert ez csak „olaj a tűzre”! Ugyanis minél jobban elfordítjuk oldalra a ló fejét, annak a külső oldali válla egyre nagyobb szabadságot kap. Tehát még inkább ez a válla fogja a lovat vezetni, vagyis a ló mindinkább az ejtett válla irányába fog sodródni.

 

Másik gyakori hiba az, hogy a lovas nem engedi a lovát hibázni, hanem folyamatosan küzd a lovával azáltal, hogy a vállazását kéz és lábsegítségekkel meg akarja akadályozni. Ez azonban a legtöbb esetben olaj a tűzre. A ló ugyanis, ha már vállazik, akkor nem a „jól nevelt” énjére hallgat, hanem az ösztönösre. Az ösztönei pedig neki segítenek ebben.

Gyakori hiba a lovas részéről, hogy pl. a nyakhajlító gyakorlatnál a felvett száraknak horizontálisan irányt ad.

 

A lónak a belovaglása során azt tanítjuk meg szinte legelőször, hogy kövesse az orrát: ha a szárat jobbra húzzuk a kezünket a „helyéről” jobbra mozdítva, akkor forduljon jobbra, ha balra húzzuk, akkor forduljon balra. Most meg azt kérjük tőle, hogy ha például a bal szárat meghúzzuk, akkor adja a fejét, nyakát balra, de ne kövesse fordulattal az orrát, azaz ne térjen el az addigi iránytól. Ez a legelső lépéseknél még a ló számára összekeverhető. A lónak tehát meg kell értenie a különbséget a fordulat és aközött, hogy csak oldalra kérjük a fejét! Ezért nagyon fontos, hogy a lovas ügyeljen arra, hogy ha csak a ló fejét szeretné oldalra kérni, akkor csak emelje meg a szárakat, hogy kontaktust tudjon teremteni a ló szájával, de ne mozdítsa el a kezét oldal irányba. Ha viszont el szeretné a lovát fordítani, akkor a keze is mozduljon horizontálisan a fordulat irányába!

Gyakori hiba, hogy a lovas csak a kéz, láb, esetleg testsúly segítségeivel akarja a lovát korrigálni és nem alkalmaz mentális korrekciót. Képek: 8 és 9 kép.

8-as kép: ott ahol a ló kifelé húz a fordulatból/körből, egy éles fordulattal lovagoljuk az ellenkező irányba! 9-es kép: ott ahol a ló kifelé húz a fordulatból/körből, kérjünk tőle spineket befelé!

 

A vállazás során előforduló ló hibák:

A ló nem akarja a lovasa irányítását elfogadni és más utakat szeretne járni. Húz például a kijárat, vagy a többi ló felé.

A ló fél és nem bízik meg annyira a lovasában, hogy hagyja magát lovagolni, és el akar távolodni a félelme tárgyától.

 

Konkrét példa a vállazás kikorrigálására:

Nézzük az 1-es rajz példáját!

A ló a lovas akarata ellenére balra vállazott, vagyis a nyaka „kinyomta” oldalra a bal oldali szárat. A lovasnak ekkor nincs más feladata, mint balra – azaz ellenkező irányba - elkezdeni nyakhajlítást kérni. Természetesen nem teljes nyakhajlítást, mert nem az a cél, hogy a lovat jobbról balra átállítsuk. Csak addig kell ezt kérni, míg a nyaka/válla vissza nem tér a kívánt helyére! A – már begyakorolt - mozdulatsor viszont ugyanaz, mintha teljesen át akarnánk állítani, csak nem fejezzük be.

Ehhez a bal oldali szárat el kell kezdeni felfelé megemelni, ami által a nyak visszatér a helyére, vagyis középre. A jobb kéz és láb kezdjen el távolodni a lótól helyet adva ahhoz, hogy a ló vállai visszakerülhessenek a kívánt pozícióba. A bal láb a hevedernél (vagyis ott, ahol a vállakat tudjuk lábbal irányítani) segítsen a vállakat jobbra, azaz visszaküldeni a helyükre!

 

MAGYARÁZATOK:

*Etológia= viselkedéstan

*Akkor mondjuk egy lóra, hogy a szárak között marad, ha nem ejti a vállát egyik irányba sem, vagyis nem dől az egyik szárra sem, tehát egyenesre van állítva. Akár egyenesen, akár köríven a mellső és hátulsó paták azonos nyomvonalon haladnak.

A szárak között menni tehát pontosan azt jelenti, amit a szavak kifejeznek: középen maradva semelyik oldalra se dőlni a vállakkal.

*Belső oldal= mindig azt az oldalt nevezzük belsőnek, amerre a ló állítva, vagy hajlítva van.

*Állítás= a ló állítása azt jelenti, hogy a ló fejét a fej és a nyak közötti ízületben, a tarkóban oldalra fordítjuk. Hajlítás nélkül a ló hossztengelye ilyenkor egyenes marad.

*Hajlítás= hajlításon az egész gerincoszlop meghajlítását értjük.

Állítás nélkül nincs hajlítás, míg az állítás lehet hajlítás nélkül is.

*Egyenesre állítás: minden olyan ló, amely nincs kitornáztatva és nincs helyesen belovagolva, általában az egyik vállára mindig jobban dől, mint a másikra. Az ilyen ló teste természetesen mindig ferde. Ha a ló rádől valamelyik vállára, akkor a fara az ellentétes irányba kitér, hogy így egyensúlyozza ki magát. Arra, hogy egy lovat egyenesre állítsunk, azért van szükség, hogy ezeket a nem kívánatos tulajdonságokat, amelyek a lovaglás során a ló feletti kontrollt gyengítik, megszüntessük. Az egyenesre igazítás akár egyenes vonalon, akár íven történik, a teljes gerincoszlopra vonatkozik egészen a tarkótól - a nyakon, a vállon, és a törzsön át - a csípőig.

*Átengedő ló: Arra a lóra mondjuk, hogy átengedő, ami szó szerint azt jelenti, hogy átengedi magán a lovas akaratát. Ha kérünk tőle valamit, akkor azonnal „igennel” válaszol, és nem kérdez vissza, hogy biztos meg kell-e a kért feladatot csinálnia. Vagyis nem ellenszegül, nem hisztizik, idegeskedik, egyszerűen csak nyugodtan végrehajtja a feladatát.

 

Összeállította Istenes csilla

Lovas Nemzet 2015 /Összeállítás a szerző „Lovakról” című könyvéből