IC

Ranch

Tapasztalatom szerint egyre több szabadidős (hobby) lovas érdeklődik a westernlovaglás iránt.

 

Hogy miért?

 

A válasz elég egyszerű:

mert egyre többen jönnek rá/ismerik el, hogy a ma szinte bárhol tanulható stílusok* közül a weternlovaglás áll a legközelebb a szabadidő lovaglás kívánalmaihoz. Ez nem véletlen, hoszen a westernlovaglás teljes mértékben "munkalovaglás".

 

(*A világon nagyon sok fajta stílus létezik. Gondoljunk csak a mi csikósaink stílusára, a mongol pásztorok stílusára, stb. Viszont e sok stílus közül csak kevés vált ismertté, illetve elismertté. Mitől függ az ismertség, elismertség? Attól, hogy azt adott stílusból sportág vált-e! Hiszen a sport miatt a stílusnak iskolái lettek, a versenyeken keresztűl pedig az egész világ megismerhette.)

 

A világon jelenleg két elismert stílus létezik: a western- és a klasszikus angol stílus.

 

A szabadidő lovasoknak és a gyermekeknek a lovaglási stílusa sokkal, de sokkal közelebb ál a westernlovagláshoz, mint a hagyományos klasszikus lovagláshoz, hiszen ők sem állandó szár és lábkontaktussal lovagolnak. Terepezés közben odadobják a szárat, és csak akkor adnak segítségeket a lónak, ha tényleg kérni szeretnének tőle valamit.

A westernlovaglás kialakulása az Újvilág (Amerika) meghódítása idejére tehető.

A bevándorlók ugyanis a nagy távolságok leküzdése céljából Amerikába vitték legjobb lovaikat.  A lovakat ekkor közlekedésre, földművelésre, harcokra és marhákkal folytatott munkára használták.

A sorra felnövekvő zsúfolt keleti nagyvárosoknak szükségük volt élelemre, amit a kontinens középső részén termeltek meg. Ezeken a hatalmas területeken marhacsordákat tenyésztettek, amiket keletre tereltek a nagyvárosok élelmiszer-ellátására. A hatalmas távolságok miatt a marhacsordákat csak lóháton lehetett hajtani, ezért szükség volt a lovas marhapásztorok (=cowboyok) munkájára.

Mivel a cowboyok egész napjukat lóháton töltötték, kialakult az ember és az állat között egy szoros kötődés. A lovasoknak meg kellett ismerniük társuk, a ló viselkedését, szokásait, „nyelvét” (=testbeszédét), hiszen ha nem értették meg egymást, akkor az az életükbe kerülhetett.

Meg kellett tanulniuk a lóval egy olyan kommunikációs formát kialakítani, amellyel pillanatok alatt ki tudták lovaikat képezni. A „nagy marhahajtásokhoz” rengeteg lóra volt szükség. A lovakat a szegényebb pásztorok a vadlóménesekből fogták ki, és kb. két hét alatt kellett betanítaniuk annyira, hogy az ember hordására, és a terelésre készen álljanak!

A marhákkal való munka során az ember gyorsan rájött arra, hogy a marhák (az állatok) reflexei sokkal gyorsabbak, mint az emberé. Ezért nem volt más választásuk, rá kellett hogy bízzák magukat lovaikra. Először természetesen megmutatták nekik, hogy mit várnak el tőlük, de utána hagyták őket önállóan dolgozni.

A lovasnak nem volt más dolga, csak jellel jelezte a lónak, hogy mit kér – és az tette a dolgát. Ezért kialakult az egykezes szárhasználat, hiszen a jeladáshoz nem volt szükség a két kéz használatára.

Mára a westernlovaglás a fentebb leírtakra épülve modern sporttá fejlődött. A Magyar Lovas Szövetség (MLSZ) által elismert versenyei és bajnokságai vannak hazánkban is. A westernlovaglásban és a klasszikus, vagy hagyományos angol lovaglásban is ember lovagol a ló hátán. Ezért nincs nagy különbség a kettő között – vagy mégis?

 

A válasz igenis, meg nem is.

Mindkét lovaglásban ugyanúgy kell ülni. Egy westernlovas és egy díjlovas ülése szinte alig különbözik. A testtartás szinte ugyanaz, az egyetlen különbség az, hogy a westernlovasok kényelmesen a fenekük hátulján a „zsebeiken ülnek” úgy, mintha egy kényelmes fotelban ülnének.

 

A lábsegítségeket szintén ugyanott és ugyanolyan módon adják, ahogy az angol lovaglásban, azzal a különbséggel, hogy nem alkalmazzák őket állandóan, és folyamatosan, csak ha szükség van rájuk.

A westernlovaglás filozófiája, hogy addig, amíg a ló mindent úgy csinál, ahogy mi lovasok szeretnénk, nem "maceráljuk". A ló mindent elvisel, még a kemény korrekciókat is, de nem szereti, ha állandóan „egrecéroztatják”.

 

Ezért az az elvünk, hogy hagyjuk a lovat hibázni – még az ember is a saját kárán tanul a legjobban, hiába figyelmezteti a mondás – és megmutatjuk neki, hogy amit ő szeretne, az kényelmetlenebb, munkásabb.

 

Amit mi szeretnénk, az kellemesebb, kényelmesebb. Ha ilyen pozitív motivációval tanítjuk lovainkat, azok sokkal engedelmesebbek, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és jobb kedvűek lovaglás közben, mintha kényszerítenénk őket a feladatok elvégzésére.

A westernlovaglás külsőségei:

A westernlovaglást - spanyol eredete miatt - a dekoratív, szinte már fényűző megjelenés jellemzi. A felszerelés díszessége azt hivatott megjeleníteni, hogy a lovas milyen nagyra tartja a lovát, a lovaglást.

 

Ahogy korábban, úgy a modern westernlovaglásban ma is  a nyergek és a kantárzat gyakran ezüst díszítésű, a ruhák - különösen a női ruhák - igen díszítettek és feltünőek.

 

A felszerelések egyszerűen használhatók és a nyereg rendkívül kényelmes.

 

Női versenyruhák:

Amit én személyesen a WESTERNLOVAGLÁSRÓL gondolok ...

WESTERNLOVAGLÁS

A westernlovaglás kialakulása

Filozófia: