Egyszerűsített mobilra optimalizált változat

1997-től Szentesen élek, és itt folytatok állatorvosi magángyakorlatot. 2005-ben megszereztem az egész Európában elismert „lógyógyász-specialista” képzettséget. Ma elsősorban lovak szaporodásbiológiájával, mozgásszervi betegségeivel, és állományok komplex preventív és tartási-takarmányozási szaktanácsadásával foglalkozom.  -ban alvégeztem a Magyar Állatorvosi Kamara galamb-specialista képzését, így ezzel a szaktudással is rendelkezem.

2000-óta Magyarország egyik legnagyobb gyógyszerimportőr vállalatának dolgozom. Ennek keretében igen nagyszámú külföldi szakmai úton és külföldi és hazai szakmai képzésen (sertés –és szarvasmarha egészségügy) vettem részt. Munkám során így más állatfajokkal is behatóan foglalkozom, elsősorban nagyüzemi sertésállományok diagnosztikai vizsgálatával és szaktanácsadással. Ezen tevékenység részeként számos alkalommal tartok előadásokat országos vagy regionális rendezvényeken.
 
Korábban folyamatosan publikáltam a hazánkban megjelenő lovas újságokban. (Lovas Magazin, Lovas Nemzet, Lovas Élet ) Legnagyobb kihívás és a legnagyobb elismerés az volt, hogy a Cavallo német magazin magyarországi kiadásának állatorvos szakértőjének és szerzőjének kértek fel.
 
Az utóbbi időben pedig a publikációk helyett könyvem írása köti le energiáimat. Ebben az állatorvos szemével, de mint gyakorló tenyésztő és lótulajdonos próbálom közérthető formában átadni a legfontosabb információkat az állategészségügy és a tartástechnológia kérdésében.

Azon kevés, lóval foglalkozó állatorvos közé tartozom, aki nem csak munkaként foglalkozik a lovakkal, hanem hivatástudatból és hobbiból is.
 
Hétéves korom óta lovagolok és korábbi szakágamban, a díjugratásban az ifjúsági válogatottságig vittem. Olyan nagy lovasemberek és edzők keze alatt volt szerencsém versenyezni, mint dr. Bartha László és Galkó Ernő.
 
Ezzel a háttérrel szinte kötelező volt olyan pályát választani, ami kapcsolódik a lóhoz. Én az állatorvosi szakmát választottam és nem bántam meg. 1990-ben kaptam diplomát „summa cum laude” (= kitüntetéses doktori) minősítéssel és Köztársasági Ösztöndíjjal.
 
Több állásajánlatot is kaptam az egyetem rektorától, de én a kutatás és oktatás helyett inkább a mindennapi gyógyító munkát választottam.
 
Így 1990-től 1997-ig az ország legnagyobb angol telivér ménesében, a Bábolna-dióspusztai ménesben dolgoztam, mint ménesi állatorvos, és egy éven keresztül, mint ménesvezető.
1990-ben rövid ideig Hollandiában töltöttem a szakmai gyakorlatomat, és később jártam tanulmányúton Svédországban és Angliában is. 1992-ben – óriási szakmai elismerésként - meghívást kaptam a Röntgeni ménes (Németország) állatorvosi csapatába, de családi okok miatt nem tudtam elfogadni ajánlatukat.